Szenzáció! Csak 90 ezer család veszítheti el a lakását a kilakoltatási moratórium lejárta után a korábban becsült 110 ezer helyett! Hát ez fantasztikus!

Ez annyira csodálatos, hogy folytassuk is a nyakló nélküli forint- és devizahitelezést, méghozzá a lakosság bárminemű (földi halandók számára is érthető) tájékoztatása és okítása nélkül!

Akkor megint százezrek, milliók vesznek majd fel kölcsönt szép lakásra, autóra, tévére! Ki tudna ellenállni annak, hogy végre megkaparinthassa azt, amiért egész életében keservesen gürcölt hiába, ami után epekedett, amiről álmodott harminc-negyven éven keresztül?

Csak egy pindurka telek valahol vidéken, csak egy tíz évnél fiatalabb verda, amit nem kell minden reggel órákig szerelni, aztán fohászkodni, hogy elvigyen a ___gyárba, ahol a fogunkat összeszorítva viseljük el mindenkinek a faszságát, hogy legyen mit enni adni a családnak. Lesz itt hitelezés, kérem. És akkor az jó lesz a gazdaságnak. Nem más állítja ezt, mint a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa. Súlyos, vaskos nevű szervezet, biztosan komoly, tanult, okos szakemberek alkotják. A pénz urai, akik tényleg tudják, merre hány méter, ha gazdasági kérdésekről van szó.

Az a nagy helyzet viszont, hogy nemcsak pénzügyi szempontok léteznek a világon. Ha valami jó a gazdaságnak, az nem feltétlenül lesz jó a gazdaságot, a piacot alkotó egyéneknek (ocsmány szóval, csak hogy a közgazdászok is megértsék: a fogyasztóknak), ha az a gazdaság szarik a szegényekre, és ráadásul még csak nem is a menthetetlenül, reménytelenül, igazán szegényekre, hanem mondjuk az átlagnál rosszabbul keresőkre is. Merthogy a közelmúltbeli adó- és egyéb szabályváltoztatások, plusz még eklatánsabb módon egyes prominens politikusaink kijelentései erre engednek következtetni ugyebár. Amíg ez meg nem oldódik, addig annak kell örülnünk, hogy a tervezettnél valamivel kevesebb élet megy tönkre.