„Nem ismerős? Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, ki*szott Mary Poppins. London!” Azaz inkább kisvárosi Anglia. Gordon Ramsay-s éttermek, elektronikus zenei slágerek, olasz kávézók, ki*szott élelmiszerláncok. És nem utolsó sorban az átlagos brit, a büszke tescós!
Nem vezérigazgató, nem üzletvezető, még csak nem is pénztáros, hanem ő, a kosárpakoló. Büszke, mert tudja, hogy a brit világcég, jelesül az Impérium meghatározó része. Nem szürke egérként robotol, hanem jókedvűen cseverészik a szolgáltatását igénybe vevő fogyasztókkal. De csak szigorúan munkaidőben, s nem tovább! Tudja, hogy nélküle a mamutvállalat, a birodalom, a rend, sőt a világ békéje − „as we know it” − kártyavárként dől össze, földre pottyannak az élelmiszerek, éhen maradnak a helyiek, lázadás, háborúk... Nem mellesleg tisztességesen megfizetik.
A foglalkoztató, a „multi”, jelen esetben egy brit bevásárlólánc a helyi közösségekbe visszaforgatott pénzekkel – no, meg a boldog dolgozókkal − reklámozza magát Nagy-Britanniában. A helyi vállalkozások támogatása magától értetődő, már csak környezettudatossági szempontokból is – a széndioxid-kibocsájtás csökkentése szintén slágertéma a szigeten. A cégek közösségi terekre fordított pénzekkel büszkélkednek, iskolák, játszóterek, sportpályák, parkok stb. létrehozásával, fenntartásával. Emellett azt is sietnek a tudomásunkra hozni, hogy komoly pénzekkel szállnak be a szakmunkások – hentesek, pékek stb. − képzésébe. Az, hogy a „fair trade”, a méltányos kereskedelem lózungja alatt a harmadik világbéli termelőket szintén támogatják (nyilván lelkiismereti okokból), csak a hab a tortán.
Hazánk legnagyobb problémája a multik szempontjából, hogy nem voltunk fegyverrel gyarmatosítva – magyarán kifosztva – a Nyugat által, „csak” pénzzel vagyunk. No, meg brit parasztok sem vagyunk…A ballib jogalkotási folyamatokba bele se menjünk, hiszen jól tükrözik mindazt, ami kicsiny hazánkban napi szinten folyik. A fent említett lánc, s a többiek is, kis országunkban a szerencsétlen munkanélkülieket minden jel szerint adóoptimalizálásra használják, a beszállítókat zsarolják, a máshol eladhatatlan árukat (a szemetet) pedig jó szívvel kínálják. Mindennek folyománya, hogy egerek rohangálhatnak a polcok között, bélsárral szennyezett húst tesznek a fazekunkba, mert egyetlen cél létezik, a profit, minden körülmények között, a többi csak forgács.
Hogy ez többé nem mehet így, előbb a helytartókkal kell megértetni – jogszabályokkal –, azok majd tudatják a gazdáikkal, hogy ennyi volt, mostantól csak tisztességesen lehet. Úgy, mint otthon! És a hangsúly a tisztességesen van, mint ahogyan a brit tescós kosárpakolót megfizetik... John Adams
Ha már egy blöff idézettel kezdődött a dohogásom, kapjon keretet egy még „kedvesebb” film örökérvényűjével. Mindezen meglátásoknak semmiféle tudományos alapja nincsen, csak arra, alapoztam írásom „Amit a vaksi szememmel látok. A süket fülemmel hallok. A tompa agyammal gondolok”.
ELEM
